Aki ma Pécsett él és nem tudja, hol van az Est Café, az valószínűleg csak hazudja magáról, hogy pécsi, de legalábbis az utolsó pár évben egészen biztosan visszatartott lélegzettel Tasso-t olvasott eredetiben valami óvóhelyen. De persze, nem volt ez mindig így, íme néhány érdekes tény a Pécsi Est Café hajnaláról.

1. A Pécsi Est Café elnevezésének ötlete a Szenes Klub egyik hétfői buliján kb. hajnal 3 és 4 óra között, dobozos Szalonok és nagy Unicumok lelkes fogyasztása közben fogant meg e sorok írója és Sasvári Zoltán – alias Sasa, aki ma a Vad Fruttik és a Heaven Street Seven zenekarok menedzsere – beszélgetésének közepette. Ezúton is köszi szépen Sasa (nem az utolsó kört, az már nem kellett volna, hanem a tippet.)

2. Majdnem egy évig tartott, amíg az ötlet után a megfelelő hely is felfedte magát. Egy csomó lehetséges épület végignézése után a Kereskedők Háza alsó szintjén találtunk otthonra, akkor itt egy elhagyott bankfiók volt éppen, ugyanis a szomszédos OTP központ felújításának idején itt állomásozott a mi mostani helyünkön.

4. A Kereskedők Háza Római szintjének azért ez a neve, mert a most is ott látható terméskő falak nyomvonalában római kori leleteket találtak az építéskor. A mostani falak persze újonnan épültek, de pontosan alattuk a római időkben is hasonló kőfalak álltak. Szóval némi fantáziával képzelhetnénk azt is, hogy szerdánként már a római birodalom derekán is közgáz bulik voltak Dj Portugalissimus hangversenyére, hétvégén pedig a XXX. Ypsilon koncertezett…

3. A Pécsi Est Café első foglalkozása 2008. december 30-án egy jogász-közgazdász előszilveszter volt, a Back to Black zenekar zenélt és kis térképeket fénymásoltunk, hogy az emberek idetaláljanak…

4. Az első bulira persze gyakorlatilag semmi sem készült el rendesen, gyorskötözők, szig-szalag és főként a Szentlélek tartott mindent, így az első buli után bezártunk és még további majdnem 4 hónapig dolgoztunk, mire elkészült a nagyjából ma is látható hardver.

5. Nyitáskor még az volt a tervünk, hogy napközben is nyitva tartó ”rock’n roll étterem” és sportkocsmaként üzemelünk, így az első néhány évben olcsó és szerintünk tök jó konyhánk is volt. A kedvenc fogásunk a ”pörköltszaft lábosban, negyed kiló házi kenyérrel” és a ”tejes pite pálinkás baracklekvárral” volt. Később aztán a partik bedarálták a napközbeni nyitva tartást, ha lehetünk őszinték, egyszerűen nem tudtunk éjjel-nappal ébren lenni.

6. A Pécsi Est Café belső terének egyik különös érdekessége, hogy a folyosó mennyezetén a világ egyik legismertebb képzőművészeti alkotása, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójának képregényes parafrázisa található, amit a klub egyik tulajdonosának ötlete alapján Gróf Balázs rajzolt. A rajz az eredeti kép tagolását és vonalvezetését szinte teljes egészében követi, de korszerűsítve, pécsiesítve és persze jó adag lökött humorral nyakon öntve.

7. A klub történetének egy legérdekesebb koncertje volt, hogy játszott nálunk STING állandó gitáros-dalszerzőtársa, Dominic Miller. A reklám nem sikerült túl jól, a koncerten kb. 15 néző lehetett, a művész előtte nem egész egy héttel 110.000 embernek zenélt Londonban…

8. Számunkra a másik legemlékezetesebb koncert Victor Bailey, a világ valaha volt egyik legjobb jazz-basszusgitárosának fellépése volt. A fantasztikus koncerten kívül az volt az este bukéja, hogy a new york-i zenésznek épp aznap volt a születésnapja, ott voltunk, mikor a zenésztársak megajándékozták, egy New York útikönyvet vettek neki magyarul és egy liter gépi light colát a Mc Donaldsban, papírpohárban… Az igazi élmény pedig az volt, hogy a dobos, Poogie Bell, aki egyébként PRINCE zenekarában is dobolt, sztorigatós kedvében volt és hallottunk pár olyan sztorit a kisnagy hercegről, amit ide most nem merünk leírni…

9. A klub első igazi teltháza 2009. december 10-én az Irie Maffia koncertjén volt. Mivel akkor még egy jóval kisebb színpadunk volt, nem is igazán értjük, hogy fért el rajta a 11 fős zenekar.  Különben ők sem emlékeznek rá.

10. Egy csomó zenetörténeti pillanat volt a Pécsi Est Café színpadán. Például egy Cseh Tamás emlékesten itt zenélt először közösen Lovasi és Beck Zoli; de ugyanezen az estén lépett fel először nyilvánosan élő zenekari kísérettel a Punnany Massif is. Nálunk volt a búcsúkoncertje a Szabó Balázs és FankaDeli alkotta Suhancosnak, tizenvalahány év után a Pécsi Est Café színpadán játszott újra egy egész koncertet a Vágtázó Halottkémek Szónusza, aki egyébként olyan transzban volt, hogy a koncert előtt legalább háromszor nekiment az öltöző üvegajtajának. Érdekes és pikáns sztorikat sorolhatnánk még párszázat, de ebben a szakmában alapvetés a diszkréció, amiben szerencsére jótékonyan segítségünkre van az a tény is, hogy a legjobb bulikra utólag úgyse emlékszik az ember. További boldog pillanatokat kívánunk a Pécsi Est Café háza táján, köszönjük szépen azoknak, akik már jártak nálunk és ezután is mindenkit várunk szeretettel!