Menü

Köszöntő helyett

„Hogy kicsoda Pom Pom? Többféle alakban láthatjátok: lehet szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt…” – Kicsit így van ezzel a Pécsi Est Café is.

Lehet hangulatos, jó ízű, jó szagú kocsma, ahol találkozhatunk nekünk kedves emberekkel, közben jóféle zene szól és jóféle italokat kóstolhatunk. Lehet rendezvényház, ahol a legkülönbözőbb koncertek és programok elcsíphetők a punktól a dzsesszig, a bluestól a technóig. Vagy épp lehet – és a Pécsi Est Café csapatának ez a legfontosabb – egyszerűen csak egy jó hely, ahová ezer konkrét dolog miatt, de leginkább „csak úgy” jár le az ember. Mert jó ott. Társadalmi vitaminhiányának kielégítése miatt jár. Nem is titkolt célunk, hogy szeretnénk egy kicsit adni abból a vendégeinknek, ami sajnos egyre inkább hiányzik a Világból:

 „Azt mondják, a bár egy olyan hely, ahol az emberek találkoznak, megosztják egymással, amijük van és hálásak, mert tudják, hogy nincsenek egyedül. Azt hiszem, a hétköznapi emberek megbecsülése számunkra a jövő kulcsa. Tisztában vagyunk vele, hogy nem vagyunk már gyerekek és értjük, hogy az élet nem tart örökké; tudjuk, mit jelent ez.

Ma este a világnak ebben az aprócska zugában, apám bárjában fényesen égnek a lámpák.

Mert végre rájöttünk arra, amit ő nyilván mindig is tudott, ami ilyen egyszerű; az élet nem mindig oszt jó lapokat az embernek, az a fontos, hogy jól játsszuk ki azt a keveset, amit kapunk.”

(Francis Ford Coppola – A Bár, 1999)

Valami ilyesmi szeretne lenni a Pécsi Est Café! Meg persze egy csipet rakendroll…